Érzéki éjszaka

*Te szemszöged*

- Gyere már [TN]! - vinnyogott Abby a legjobb barátnőm, akivel már egészen kicsi korunk óta ismerjük egymást - Ha nem érünk oda időben, mint a múltkor, akkor Lean-ék megint kiakadnak!

- Oké, de nem tudom, hogy mit húzzak fel. Ez a nadrág most nem kényelmes és amúgy is most úgy nincs is kedvem semmihez.

- Na ide figyelj [TN], ha ilyen lábaim lennének és így tudnék menni abban a cipőben, akkor meg nem fordulna a fejemben nadrágot húzni. Én, ezt venném fel! - kapott ki a szekrényemből egy piros kisruhát. Megadtam magamat és belebújtam, ezalatt Abby előhalászott valahonnan egy vékony fekete övet is.

- Ezt még tedd a derekadra. - nyomta a kezembe, én pedig engedelmeskedtem, mert még vitatkozni sem volt kedvem. - Ne lógasd már az orrod, te is tudod, hogy mindig azok a legjobb bulik, amihez először semmi kedve nincs az embernek. 

A jó időre tekintettel gyalog sétáltunk Lean-hez, ahol már összegyűlt a kis társaságunk. Hogy felpörgessük egy kicsit a hangulatot zenét kapcsoltunk és valakinek eszébe jutott, hogy szedjük elő Leah ivós társasjátékát. Szerencse, hogy nem volt otthon túl sok pia, különben nem jutottunk volna messzire. Így, amikor kivégeztük az alkoholkészletünket, enyhén spiccesen útnak indultunk a kiszemelt szórakozóhelyre. A Wild Roses a kedvenc helyünk, mivel annak van disco és bar része is, így a mi kis bűvös ötösfogatunk minden tagja megtalálja a maga szórakozását. 

Mint minden péntek este, most is sokan voltak, de nekünk már bevált szokásunk, hogy előre asztalt foglalunk és már a pultosok is névről ismernek minket, hiszen két éve már, hogy szinte minden pénteken megfordulunk itt. 

Kikértük az italainkat és elfoglaltuk a helyünket. Trécselésünk közben kicsit elkalandoztam és Meda hozott vissza a való világba.

- [TN], ne bámuld már ilyen feltűnően! - csettintett az orrom előtt

- Mit? - értetlenkedtem

- Nem mit, kit? Méghozzá azt a srácot ott szemben!

- Auh, bámultam? - tört ki belőlem a tipikus ittas nevetés

- Jah, bár ahogy nézem tetszik neki. - intett felé, mire én is oda fordultam és a bámulatom tárgya rám kacsintott. 

- Megyek hozok inni még! - mondta Abby

- Várj! Segítek! - és szépen végig riszáltam magamat a helyiségen keresztül

- Tetszett neki a műsor! - súgta oda Meda, mikor visszaértem

- Ez volt a célom! - kacarásztam

- Igen, ez elég egyértelmű volt! - rázta meg lemondóan a fejét és nevetett rajtam

Addig iszogattunk és szórakoztunk tovább a lányokkal, hogy az újdonsült 'kisbarátomról' már meg is feledkeztem. 

- Ki megyek a mosdóba! - jelentettem ki, majd határozott léptekkel megindultam az említett helyiség felé. Megtorpantam, mikor hirtelen valaki hátulról elkapta a kezemet és el is rántottam ösztönösen. 

- Nyugi, nem akarlak bántani! - vigyorgott kedvesen és én ismét elvesztem azokban a gyönyörű kék szemekben, amikben már az est elején is. - Csak arra gondoltam, hogy meghívhatnálak esetleg egy italra?

- Hm... ha megvársz itt, akkor jól esne, igen! - mosolyogtam én is. Nem kellett csalódnom, ott volt még néhány perc múlva, amikor visszafelé jöttem.

- Jöhet az ital? - kérdezte, amint visszaértem

- Jöhetne, de úgy látom, hogy rengeteg állnak ott. - intettem a pult felé

- Ohh, tényleg! Akkor... Ne vedd tolakodásnak, de állítólag finom koktélt tudok keverni. Ha neked okés, akkor nem messze lakok innen és tényleg szívesen látlak egy italra. 

- Nem vagy baltás gyilkos?

- Nem vagyok kifejezetten az a típus! - nevettünk - Gyere akkor!

- Várj! Szólok a többieknek, hogy ne keressenek majd. - mikor visszatértem, elhagytuk a helyet

- Nem volt kabátod? - meglepett a figyelmességével

- Még jó időben érkeztünk, hazafelé pedig mindig taxi-val megyünk, szóval nem éreztem szükségesnek.

- Tessék, itt a zakóm! 

- Köszönöm! - mosolyogtam hálásan

- Elárulod a nevedet?

- Tényleg az el is maradt! - kacagtam - [TN] vagyok!

- Én pedig Niall!

- Azt ne mondd, hogy Horan, mert úgysem hiszem el! - nevettem

- Őőőő... ezt most nem értem!

- Van valami fiú banda, a hugom odáig van értük és Niall Horan-nek hívják az egyiket, meg van asszem egy Liam is, a többit nem tudom hogy hívják. 

- Zayn, Louis és Harry. Hallottam már róluk. - nevetett

A lakás tényleg közel volt. Letelepedtünk koktélozni és csak azon kaptam magamat, hogy egyre kisebb a távolság közöttünk. Finoman kisimított egy hajtincset a szemem elől és lassan közelített felém, orrát végighúzta az arcélemen és a fülembe súgta.

- Gyönyörű vagy!

- Te meg részeg! - nevettem, mivel az alkoholnak hála a tetteimet nem nagyon tudtam kontrollálni

- De te is! - nevetett ő is, majd hirtelen ajkait az enyémre tapasztotta. Finoman harapdálni kezdte, s végül a nyelveink heves csatába kezdtek. Kezeit lesiklatta a combomra és a ruhám szegélyével játszadozott. Karommal átfontam a vállát és átfordultam az ölébe.

Ott ültem egy vadidegen térdén és nem vágytam másra, csak hogy végre magamban érezhessem, mi ez, ha nem őrültség? 

Jobb keze a fenekemen, ballal a hajamba túrt és úgy csókolt, hogy esélyem nem lett volna tiltakozni, de nem is akartam. Határozott mozdulattal kaptam el a pólóját és húztam keresztül a fején. Mutatóujjammal köröket írtam le mellkasán, ajkaimat pedig a nyakára siklattam. 

- Kívánlak! - mondta mély, reszelős hangon

- Én is! - súgtam, majd óvatosan megharaptam fülcimpáját. Ruhámat finom, simító mozdulattal felhúzta a derekamig. - Cipzáros!

Eltolt magától, majd a hátam mögé állt, hogy le tudja húzni a cipzárt. Leheletét éreztem a gerincemen és ezáltal még jobban növekedett bennem a 'márisőtakarom' érzés. Ruhámból kibújtatott, ujjait lecsúsztatta a hátamon és lehúzta a bugyimat is. Kiléptem belőle, felé fordultam és kikapcsoltam az övét, ő pedig nadrágjától és alsójától egyszerre szabadult meg. 

Csókja közben finoman átölelte a derekamat és a falnak nyomott. A hideg vakolat szinte égette felhevült bőröm, de nem volt időm azzal foglalkozni. Erős kezeivel a mellemet masszírozta és már ez maga volt a Menyország.

- Ne mozdulj! - utasított és apró puszikkal megindult lefelé a testemen. Mikor a szemérem dombomhoz ért, széjjelebb tárta a lábaimat és ügyesen kényeztetni kezdte testem egyik legérzékenyebb pontját. Ahogy nyelvével finoman ott körözött, úgy éreztem, hogy egész testem abban a kis pontban dobog. Zihálásom, nyögéseim egyre hangosabbá váltak. S már már úgy éreztem, hogy nem bírok megállni a lábamon. 

- Niall akarlak! Most! - finoman feljebb kúszott, de egyik kezével tovább dörzsölgetett, ajkaival pedig mellbimbóm ejtette rabul. - Kérlek! - nyögtem, s végre megkaphattam. Kezeivel a fenekem alá nyúlt és kicsit megemelt, s lassan magamban érezhettem férfiasságát. Fejem hátravetettem és átadtam magam az érzésnek. Minden apró mozdulata, mint a selyem finom érintése, minden lökés, mint a hinta lengése. Ajkaimat egyre vadabb hangok hagyták el, a külvilág nem létezett. Sikítva omlottam össze és hulltam ezer darabra. 

Kopogás?... Ki kopogtat?

- [TN] Kelj fel? Miért sikítottál, baj van?

- Anya... te jó ég, azt hiszem csak rosszat álmodtam! - mentegetőztem, majd mikor kiment savanyúan mosolyogtam a párnára, amit szorosan öleltem magamhoz. 

 *Nesi

Kommenteljetek légyszi, hogy hogy tetszett és írjak-e máskor is... :)